Cseh Gergely Kristóf, vagy ahogyan az itthoni házi sörfőző-színtérben ismerik, ChuckTR egy barátja hatására kezdett el ismerkedni a kraft sörökkel, majd mikor beleunt az állandó webshop-böngészésbe, felvetődött benne, hogy miért nem készítik inkább ők maguk azt. Meg is vették a 2014-ben az elérhető legjobbnak számító berendezést, alig pár év múlva pedig már odáig jutott a történet, hogy a RothBeer-féle Bakancslista-versenyen Chuck Mosaic komlóval főzött verziója emelkedett ki leginkább a mezőnyből. A sikerek ellenére (vagy pont azok miatt) megmaradt a bevált módszereknél:

Van egy nyomorult fazekam meg egy kis gázzsámolyom, és ennyi, mindent kint csinálok a kertünkben. De én ezt szeretem, megnyugtatja az embert, ha ott kint kavargatja a sört vagy a cefrét.

Saját bevallása szerint a legtöbbet a különböző angol nyelvű oldalak, szakmai fórumok olvasása révén fejlődött („a mai napig nem tudok annyira jól angolul, de ezeken átrágtam magam”), valamint még az egyik első Főzdefeszten összeismerkedett a New England-stílusú IPA-k hazai apostolaival, a szekszárdi Brew Your Mind sörfőzde két alapítójával, Himmel Olivérrel és Bihari Ákossal, akiktől szintén rengeteget tanult. A NEIPA-k amúgy is a kedvenc stílusai közé tartoznak a saisonok és a stoutok mellett, de igazából „azt szeretem, amit főzök is”. Utóbbiak fényében nem csoda, hogy a határokat bátran feszegető és a desszertsör fogalmát teljesen újraértelmező svéd Omnipollo, akik a Nut To Butt receptjét is inspirálták. "Eredetileg egy szolnoki versenyre főztem, de akkor még közepesen sikerült, igaz a kategóriájában így is másodikként végzett. Mindenesetre ezután elkezdtem kísérletezgetni az alaprecepttel, és mivel akkoriban imádtam az Aon Pecan Mud Cake-et, szentségtörés vagy nem, elkezdtem aromákkal dolgozni. Ebből lett a Wicked Nuclear Rahoron nevű saját főzetem, ami tényleg tele volt nyomva velük, készültek különböző változatok és végül a pekándiósból bontakozott ki a Nut To Butt" - meséli nevetve.

„Nagyon örültem a megkeresésnek, mert egy hatalmas lehetőségnek éreztem, hogy a ti rendszereteken főzhettük le a saját receptem „felskálázott” verzióját és szerintem jól is sikerült. Kevésbé harapós, mint az én változatom, szerintem egy szép desszertsör lett” - folytatja. Szerintünk is olyan lett, amilyennek akartuk: testes és fűszeres, egy kissé édeskés, de a korty lecsengése a komlózás által közepesen keserű, így nem válik émelyítővé az élmény. Nem csoda, hogy hamar el is fogyott nem csak üvegesen, hanem hordóban is; az utolsót most csütörtökön szúrjuk majd fel a MONYO Grandban, egyfajta búcsúbuliként.