„Úgy tud tartalmas lenni, hogy közben nagyon szerethető is” – interjú Szilágyi Lászlóval, a tokaji G

Több éves barátság fűz minket a tokaji Gizella Pincéhez, azon belül is Szilágyi Laci főborászhoz. Úgy gondoljuk, hogy ő hasonló szenvedéllyel áll az általa választott világhoz, mint mi a kisüzemi sörhöz, így nem meglepő, hogy a Hungarian Terroir-szériánk harmadik tagja (a 2018-as Spontan Hárslevelű) vele kollaborációban készült. Ahogy az sem, hogy amikor megkóstoltuk a 2019-es Tokaji Cuvée-jét, azonnal arra gondoltuk, hogy az alapszortimentünk pár tagjával kiegészülve minden adott lenne egy tökéletes kerti partihoz. A gondolatot tettek követték, valamint egy csomag a webshopunkban, ebből az alkalomból pedig egy villáminterjút is csináltunk az örökmozgó borásszal.

MONYO: Hogyan érint téged-titeket a mostani válság?

Olyan értelemben mindenképp rosszul, hogy az elmúlt években főleg arra fókuszáltunk, hogy jelen legyünk a legjobb éttermekben, illetve borbárokban. A mi szakmánkban az számít a csúcsnak, ha ott vagy ezeken a helyeken, a sommelierek ajánlják vagy poharazzák a tételeidet, a szakácsok pedig főznek hozzá. A válság viszont pont ezt a fine dining-világot érintette a legérzékenyebben, amelyik felszívta a magas minőségű, prémium borokat. Ez pedig természetesen minket is érint, ráadásul egyelőre nem is látjuk, hogy ez mikorra fog megváltozni.

De próbáljuk a dolgok jó oldalát nézni: elmozdultunk a közvetlen értékesítés felé. Az utóbbi években nagyon lefoglalt minket a külföldi piacra, valamint a már említett éttermekben való jelenlét, illetve a Bortársaság, szóval jó most újra szorosabb kapcsolatban lenni a vásárlókkal. Emellett dolgozunk a webshopunkon is; próbáljuk csökkenteni a sebezhetőségünket, mert hát senki sem gondolta volna ezelőtt, hogy olyan előfordulhat, hogy 100%-ban leállnak az éttermek.

MONYO: Ha már webshop, nemrég debütált a Kerti parti pakkunk, aminek része egy üveg Gizella Furmint-Hárslevelű 2019 is.

Pont Lakatos Péterrel, a sales directorotokkal beszéltük, hogy az évek alatt azt vettük észre, hogy amit csinálunk az tök jó, mert nagyon rámentünk a magas minőségű borokra, a kiemelkedő beltartalomra, de valahogy mégsem tudtuk értékesíteni őket. (elhallgat) Igazából ez úgy nézett ki, hogy 2018-ig bezárólag volt egy birtokfurmintunk, ami egyfajta alapbornak felelt meg, afölött voltak a kisebb mennyiségben készülő dűlős borok, majd a szamorodni meg az aszú. Viszont még az alapborra is érvényes volt a hozamkorlátozás, ugyanúgy fél-egy kiló volt a tőkéken, amiből egy tartalmas, gazdag bor lett. Amikben nagyon jó, hogy megkóstolod őket és minden jön egyszerre, viszont nem szívesen iszol meg belőlük egy üveggel. Hamarabb kérsz ki egy proseccót.

Ez pedig engem mindig zavart, ezért változtattunk a technikán, hogy a végeredmény sokkal könnyedebb, alacsonyabb alkoholtartalmú legyen a furmintokra jellemző fenolos-tapadós, mondhatni cseres íze nélkül. Ebben sokat segített a házasítás is; a hárslevelű egy nagyon barátságos fajta. A 2019-es évjárat pedig szerintem igazi áttörés: úgy tud tartalmas lenni, hogy közben nagyon szerethető is, simán lecsúszik belőle egy üveg, én magam is kipróbáltam. (nevet) Reggel pedig csak megiszol pár pohár vizet és teljesen rendben is vagy, nem fáj a fejed.

MONYO: Érdekes, hogy pont a furmintot választottátok, ami egy nehezebben eladható fajta.

Igen, az emberek nem akarnak édes borokat inni. De ez nem az ő hibájuk, hanem a mi kommunikációnké, mert nem tudjuk megértetni velük, hogy egy természetesen édes bor mennyire különleges dolog, mennyire kellene szeretni ahhoz, hogy ez működjön. Viszont külföldön, ahol sokkal jobban foglalkoznak ezzel mindig nagyon örülnek neki. Ráadásul az „alapkategóriában” nagyon nehéz fogást találni a furminton. Nem mondom, hogy áttörést értünk el ezen a téren, mert biztos lehet még jobb bort is készíteni, de szerintem a napi fogyasztásra ez most tökéletes.